2012. április 14-én egy esős napra ébredtünk Mohácson. Már a hét közepétől aggódva figyelte minden íjász az időjárás jelentéseket, hogy mire számítson szombaton a sásdi versenyen. Az aggodalmaink valóra váltak, mert szombaton reggel esett az eső. A biztoság kedvéért telefonon megkérdeztük a házigazdától az ottani időjárást, mert már sok év tapasztalata alapján tudtuk, hogy nem mindig az időjósokat kell figyelni, mert ők minden nap olyan ártatlan képpel állnak a tv-k időjárás jelentés műsoraiba, mint a ma született bárányok, holott amit az előző napra "jósoltak" annak köze nem volt a valós időjáráshoz. Szégyenérzet nélkül tudják kb. megsaccolni a várható időjárást annak a tudatában, hogy az általuk előrejelzett és a bekövetkezett időjárás egyezősége 20 % körül mozog. Szerencsére Sásdon és környékén épp egy pici szemerkélés volt hajnalban. Ez a jó hír minden aggodalmunkat eloszlatta és reményekkel telve indultunk megvívni a harcunkat az orkokkal.

Mire Sásdra értünk már jócskán gyülekeztek az optimista íjászok. A nevezéssel egyidőben (honvédségi mintára) elkezdték a résztvevőknek kiosztani az útravaló hidegélelmet, ami sokaknak reggeli kiegészítés lett. Nagyon kevesen tudtak ellenállni a friss, meleg kakaós csigának. Onnan lehetett megállapítani, hogy valaki nevezett már, hogy a kezében ott volt zacsiban a 4 db. "hamuban sült" pogácsa és csokis volt a szája széle, vagy épp az ujjait nyalogatta. A házigazdák vagy jóval nagyobb létszámra számítottak, vagy sütés közben megborult a lisztes edény, mert a nevezések közben már elkezdték kínálni a repetát. Ezzel a reggelizős vendéglátással Sásdon (Felsőegerszegen) találkoztunk először, ami nagy népszerűségnek örvend azóta is. Szerencsére a házigazdák ezt a jó szokásukat nem adták fel és ehhez a szokásukhoz makacsul ragaszkodnak az első versenyük óta.

A nevzések után elkezdődtek a bemelegítések. Többen az íjászpályára mentek lőni... Mások maradtak a falu központjában és beszélgettek/megkóstolták egymás házi készítésű gyümölcslevét. A pontos adatokat nem ismerem, de szembe ötlő volt a tradisokhoz képst a csigások magas száma a versenyen. Senki nem sürgette a házigazdát, hogy mikor kezdünk. Jó volt minden úgy ahogy volt. Felsőegerszeg nyugodt és csendes légköre jótékony hatással volt mindenkire. A nevezések és a csapatok elosztása után a házigazdák vezetője összefúvatta az "íjásztalálkozón" megjelenteket. A köszöntő után elmondta azt amit a meghívóból már mindenki tudott (hiszen ezért is jöttünk el): az orkok ellepték a felsőegerszegi erdőt, aminek a megtisztításához a segítségünket kérte. Itt előnyt élveztek azok a gyerekek, akik jobban ismerték a történetet mert tudták, hogy milyen célokra számíthatnak. A többiek számára maradt a meglepetés: mi vár rám az erdőben? Csak behemót orkok lesznek, vagy lesz egy-két izgalmas cél is. Nagy Lajos, a seregek fővezére  célismertető során nem hagyott kétséget: aki győzni fog, az tényleg tud lőni. Ne egy sima célbalövős osztálykirándulásra számítsunk. A biztonság kedvéért többen magukra vették (vagy vitték) a tünde (eső)köpenyüket...

A pályára indulva mindjárt megláttuk az első orkot, ami nem volt egy gusztusos látvány. A filmen nem is tűnt annyira randának, mint itt (régi) moziplakát nagyságúra kinagyítva. Mindenki elment mellette abban a hitben, hogy  "jól van orkocskám, jó nagy cél vagy, nagy zónával, te is sorra kerülsz ha ideérek és bezselem a 30 pontockát tőled" Persze a karókat akkor senki nem figyelte... Az első célokig tartó séta is sok érdekességgel szolgált. A célok elé a parkoló pályára a filmből vett képekhez a házigazdák által kitalált vicces mondásokat tartalmazó képek lettek kitéve. Párat le is fényképeztem... Többen mosolyogtak ezen. A többieknek meg mindegy volt mi van a képeken. :o)

A házigazdák bele adtak apait-anyait a célok megalkotása során. Alaposan ismerték a filmet, mert minden gonosz lelket céltáblára szegeztek. Egy sem maradt ki. Szerncsére az utánunk jövő csapatban volt egy "szakértő" gyerek is ki fejből sorolta a gonoszak nevét, "családfáját" és hogy a filmben mikor és kivel szerepelt. Így könnyebb volt, pedig mi is láttuk a filmet de csak egyszer... A kezdeti nyugodtságot semmi sem tudta kizökenteni addig, amíg el nem érkeztünk a a következő orkos célig. (ahhoz, ami mellett már egyszer elmentünk) Kerestük a kaarót, de nem találtuk a normális helyén. Aztán megtaláltuk. Még mindig nyugodtak voltunk. Beálltunk a karó mögé. Sandítottunk egyet a célra. (jó ez a plakát méret...) Lőtünk. Találat, de nem épp oda ahova szerettük volna. Elkezdődött a para. A második lövés éppen, hogy pontot ér. A harmadik lövés az előző kettő tapasztalata alapján már jóra sikeredett. A ronda ork, meg ott vicsorította a randább pofáját. Erre a célra mondtam azt 20 perccel ezelőtt, hogy "bezsebelem a 30 pontockát"? És ekkor az vicsorgó ork mintha vigyorgott volna...

A következő célunk az "egy gyűrű" volt. Pazar és látványos cél. Viszont a zónák és a kaaró távolsága már megfontoltabbá tette a tünde íjászokat. Mindenki gondosan célzott és lőtt. Amolyan tüzéresre sikerültek a lövések. Kettőt mellé, egyet pedig jó közel hozzá. Megvan az első tök :o) A korábbi lövések lyukait nézve látom: még van remény: egy tüzér ezred van az erdőben... Következtetésem: közel 4 év íjászkodással a hátam mögött meg kellene már végre tanulnom lőni. (lehet, hogy a "veszőhegyes" célzásnak mégis van értelme?) Utána jött pár önbizalmat vissza adó cél, s majd egy újabb cél ami porig alázta az ember íjász tudás önbizalmát. A lankás domboldalra kitett 3D-s szelíg gumiőzike békésen legelt. Nyugodt volt, mert hallotta hírét az íjásztudásunknak. Nem futott el. Csak ott ácsorgott a fűben egy kis fórt adva az íjászoknak. Aztán ő győzőtt. Csapatunk 6 íjásza 1 db. mellső láb lövést tudott produkálni. Én úgy láttam, mintha ő is vigyorgott volna...

A korábban "tolató" vaddisznó mozgó célt felváltotta egy valamilyen szörnyűséges jószág. Azt hittem először, hogy a "gyűrűk ura" elhívta "vendégszerepelni" az Alien filmek élősködőjét, aki épp most hagyja el a "gazdatestet".  Szakértőnk mindjárt mondta, hogy ez a gonoszoknak a repülő dinoszaurusz-sárkánya vagy milye és még a nevét is pontosan megmondta, amit utána fél perccel már el is felejtettem... Inkább meglövöm, mint megjegyzem a nevét. Ílyen "közönség segítség" után tényleg beugrott a jelenet a filmből, ahol szerepelt ez a  "dög". A meglövésből persze nem lett semmi. (ezért is a "dög" megnevezés a "drágaszág" helyett) Azaz lett egy tíz pontos találatom, ami némi vígaszt nyújtott, hogy ennél a célnál nem nulláztam le magam. Idáig. Ugyanis a következő céloknál valamelyikénél ismét "tüzérmód" lőttem. Mire elértem Gollam gyűrűjéhez túl voltam a harmadik nullán. Ennél a célnál nem éreztem azt a kihívást, hogy az "egy-gyűrűre" lőjek és inkább a biztosra mentem, ami persze nem úgy jött össze, ahogy elképzeltem. 10-8-5. Lehetett volna jobb is. Nem a házigazdák jóindulatán múlott a pontszámom. A lőlap alapján a bátrabbak azért bepróbálkoztak egy kis szinesfém gyűjtéssel is, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Aki viszont meglőtte a gyűrűt, az előtt le a kalappal. Az utolsó pár célnál elért jó pontszámaim nyújtottak némi vigaszt számomra.

Összefoglalva a célok remekek voltak. (a kisméretű kacsa 10 pontos lövését meg kellet örökítenem - a többit is: elrettentő példának) A "Gyűrűk urás" ötletgazdának minden tiszteletem. A "gondor szeme" célok eléggé más értelmezést (elnevezést) kaptak a verseny során. A házigazdák maximálisan kihasználták az erdő adta lehetőségeket ügyességi, cél távolsági, és gyaloglási szempontokból egyaránt. Egy kicsit hosszabb és néhol kaptatósabb lett a pálya, amit senki sem bánt. A zónák pár ork cél kivételével jól látszottak, ami nem is volt annyira lényeges, mert azoknál a céloknál a lényeg a találaton volt nem pedig a zónán. A lőtávolság változatos volt. (2-25 méter a tradinál) A fákra kitett képek nagyon ötletesek voltak. Az idő jó volt. (nem esett) A hangulat úgyszintén. Legalábbis a mi csapatunkban. Isten éltesse a névnapos Tiborokat! A végére mindenki kellemesen (vidáman) elfáradt. Elsőként értünk végig a pályán.

A faluba visszaérve elkezdtük összeadni a pontokat, de azonnal abba is hagytuk, mert megéreztük a házi sertésből készült pörkölt illatát. A sásdi versenyek mottója is lehetne: "az íjásztalálkozó, ahol még sohasem volt bab". Reméljük, hogy a Nyílzápor Hagyományőrző Íjász Egyesület ezt a hagyományát az idők végezetéig őrizni fogja!!! Nem azét, mert nem szeretjük a babot, hanem azért mert ezt a fajta "változatosságot", ilyen finoman elkészítve mindenki nagyon szereti. (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a május 12-i Arénás - Géza fejedelemmé választásának 1040. évfordulója tiszteletére rendezett versenyünkön sem bab lesz. Aki szeretné tudni, hogy mi lesz az nézze meg versenykiírásunkat:p) Már csak 1-2 csapat lőtt kint, amikor elkezdték kínálni a "repetát". Meg is jegyezte valaki viccesen: Elfogyott a pörkölt, hogy a repetát kínáljátok? De aggodalomra semmi ok nem volt, mert a maradék pörköltből egy kisebb eljegyzést is meg lehett volna tartani. Az édesszájúak pedig a "készlet erejéig" vehettek a maradék (fél-fél kenyeres kosár) kakaós csigából és a pogácsából.

Az ebéd után elkezdődött a dobokorong lövő verseny. Aki érezte a kihívás erejét az megpróbálkozhatott vele. Összemérhette a tudását másokéval. 4 versenyző lőhetett 1 korongra egyszerre. Ebben a versengésben nem csak jól, hanem gyorsan is kellett lőni, mert ha valaki meglőtte a korongot, akkor a korong már nem a kiszámított pályáján repült tovább. Aki sokáig kivárt az lehet, hogy hoppon maradt. Viszont ha a "gyorstüzelők" mellé lőttek akkor megvolt az esély a korog eltalálására. Ezt viszont senki nem tudta előre kiszámítani. A verseny szoros volt és végén győzött a jobb lövő.

Már csak egy kis időt kellett várni az eredmények összesítésére és az oklevelek nyomtatására. Addig azok akik nem vezettek ismét időutazást hajtottak végre a 80-as évekbe. Az időutazás "kapszulája" a kocsma volt, ahol a 80-as éveknek megfelelő árakon lehetett hozzájutni a sörhöz, kávéhoz és egyéb üdítő italokhoz. Ezzel egyidőben akik dobogóra esélyesek voltak, azok kérdezgették a "riválisoktól" az "örök mumusoktól", hogy hány pontot lőttek, hogy tudják mire számítsanak az eredményhirdetséskor. Voltak meglepetések. Leginkább az elért alacsony pontok tekintetében. Számomra ez megnyugvás volt, mert így nyertem arról bizonyosságot, hogy nem én nem tudok lőni, hanem a pálya volt nehéz, mert (kevés kivétellel) mindenki alul teljesített a vártnál. (persze azért lőni sem ártana megtanulnom)

Eljött az eredményhirdetés ideje. Ekkor érte a találkozó résztvevőit a következő meglepetés. Stílszerűen kerámiából készített aragygyűrű érmet kaptak a dobogósok.  Frodó is a nyakában viselte őket egy láncon. Érdekes, hogy senki nem húzta fel az ujjára... Pedig izgalmas lett volna, ha valaki eltűnik a dobogóról :o) Az eredményhirdetéskor szakosztályun tagjai ismét szép helyezéseket értek el. (sajnos az emléklapok elmaradtak)

Gyerek korcsoportban:

1. Hadfi Máté

2. Juhász Levente

Ifi korcsoportban:

1. ifj. Péter János

2. Schnell Marcell

Felnőtt korcsoportban:

2. Czita Tibor

Senior korcsoportban:

2. Mámyoki József

És akik jól érezték magukat:

Hadfi Tibor

Juhász Attila

Schnell Tamás

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.