A mágusok (istarok) varázshatalommal rendelkező „öreg, de friss emberek” alakjában érkeztek Középföldére a Tengeren túlról, a tündék szerint Valinorból, hogy segítsék a szabad népeket a Szauron elleni harcban. Ezek a Mágusok egy többé-kevésbé hierarchikus rendet (mondhatni „szerzetesrendet”) alkotnak, minden mágusnak megvan a maga sajátos hatalma és ereje, melyet egy-egy szín jelképez. A Rend fejének színe fehér. Eredetileg a maiák közé tartoztak, de Középföldére emberi formában küldték őket. Ez nem csak azt jelenti, hogy emberi testük lévén meg kellett ismerniük az éhséget és a szomjúságot, de korábbi lényük tudásának nagy részét is hátrahagyták, és csak halványan emlékeztek egykori önmagukra.

Eredetileg öten voltak, de a Gyűrűk Ura csak hármukat említi (Gandalf, Szarumán, Radagast), a kék mágusokról csak Tolkien jegyzeteiben marad fenn némi töredékes információ. Eszerint a másik két istart Alatarnak és Pallandonak hívták Valinorban és Kék Mágusokként (Sind.: ithryn luin) ismerték őket Középföldén. Keveset tudunk róluk, feltehetően keletre mentek, ahonnan nem tértek vissza. Tevékenységükről csak találgatások lehetségesek.

A Mágus (Tolkien angol kifejezésével wizard) mint rend, nem azonos a varázsló vagy mágus fogalmával. Középfölde mitológiájában tanulható mágia nem létezett, minden mágikusnak nevezett hatás a használó inherens képessége volt. Ezt a másodteremtő erőt Tolkien professzor 'will'-nek (a.m.: akarat, hatalom) nevezi, és kizárólag a valákban, maiákban és (korlátozottabb mértékben) a tündékben van meg.