Gyűrű Sietsége - 1. fejezet

Köszönöm mindnyájatoknak, hogy eljöttetek a születésnapomra! - szólt az egybegyűltekhez az öreg Mákos Bilbó, miután fellépett az asztal tetejére.
- Köszö...- folytatta volna tovább a mondókáját, ha az előzőleg elfogyasztott nyolc korsó mézsör nem kaszálja ki alóla a lábait. Hajlott korához képest gyorsan kiszabadította magát a széklábak fogságából, aztán úgy döntött, nem baj, ha nem látja mindenki, elég, ha hallják.
- Tehát! Köszönöm néktek Cövekek, Hibbantak, Hurkák, Kolbászok, Böffentek, Kürtősek és Alakosok! Ha valakit kihagytam volna, az így járt! Egy vallomással tartozom nektek.
Aki még nem aludta a részegek zavartalan álmát, az feszülten nézte. A saját kupáját, nehogy valamelyik pofátlan asztalszomszédja magába szűrje belőle a jóféle szeszt, kihasználva a beszéd figyelemelterelő hatását.
- Ma este útra kelek! - jelentette be drámai hangon Bilbó - Nemrég megismerkedtem egy Pipitér nevű nővel. Na, hogy az miket tud...! Elég annyi hozzá, elköltözünk Kúria bányáiba, ahol zavartalan környezetben minden este jól érezhetjük egymást! Viszontlátásra! - azzal hipp-hopp, eltűnt a döbbent hallgatóság szeme elől.
Gödrösék legkisebb fia ocsúdott fel elsőként - ő még viszonylag józan volt -, és kihúzta Bilbót az asztal alatti pocsolyából, ahová az újfent behemperedett. Stabil oldalfekvő-helyzetbe tornázták rongybábként liffegő tagjait, aztán visszatértek a mulatsághoz.
Mákos Roló elégedetten könyökölt vissza az asztalhoz. Legalább az öreggel nincs több gond ma este. - gondolta.
- Hol késik már Dangalf? - kérdezte a mellette ülő Tréfától - Előre leperkáltam a tüzijáték árát, ha átver és nem jön, nagyon zabos leszek!
Mielőtt Tréfa válaszolhatott volna valami vereteset, hatalmas, szikrázó gömb emelkedett az égre Hobbifalva széléről. A gyönyörűen izzó tűzgolyó röptét jókora durranás kisérte.
- Na végre! - kiáltotta Roló, és lelkesen tapsolni kezdett.
- Hamar, hamar, hobbik! - rohant elő az odúk irányából Borbuggyan uram - Megint felrobbant a pálinkafőzde! Begyulladt a cefregőz! Kapjon magához vödröt mindenki, mielőtt leég a Megye!
Az ifjabbik Mákos lemondóan legyintett egyet, és úgy döntött, mára elég a szórakozásból. Hazafelé vette az irányt.
Ahogy az odújához ért, egy hórihorgas alakot vett észre a sötét félhomályban. A magas alakon piros köpönyeget lobogtatott a kései, lágy szellő.
- Dangalf! - köszöntötte régi barátját Roló - Hát pirosköpenyes varázsló vált belőled, mióta nem találkoztunk? Piros Dangalf...- ízlelgette az új nevet. Kicsit sörízű volt. A nyelve szerint, legalábbis.
- Te szerencsétlen! - szólt az alak, és miután levette a köztéri rúdra akasztott üvegbúráról a csomagolópapírt, a világítóbogarak fénye felfedte kilétét - Puttonyos Miku vagyok, nem ismersz meg? Kicseréltem a világítást a putrid előtt, már egy hete megdöglöttek benne a kis gusztustalanságok. - bökött a lámpára Miku - Figyelj oda jobban, különben az idén nincsen csomag! Közösségi fegyelem is van a világon! - emelte fel ujját figyelmeztetően, majd lemászott a létrájáról, a vállára kapta, és továbbállt.
- Fedő Sam legyen a kocsisod! - dünnyögte az orra alatt Roló. Fedő Sam volt Hobbifalva temetkezési vállalkozója, úgyhogy ez komoly átoknak számított errefelé.
Csak akkor vette észre, hogy az ajtó résnyire nyitva van, miután a zsebében csörgő tizennyolc kulcsból kiválasztotta a bejáratét. Óvatosan belökte a kaput, és csendben belépett.
- Na, csakhogy ideértél! Már majdnem elaludtam! - Szürke Dangalf összekuporodva ült a padlón, az alacsony mennyezet alatt. A fél órája szerzett púp mostanra egész szépen lelohadt a homlokáról.
- Dangalf! - köszöntötte régi barátját Roló, bár okulva az iméntiekből, ezúttal kevésbé lelkesen - Mi van a tüzijátékkal?
- Láttam csináltatok magatoknak, majd a holnapi partin eldurrogtatjuk a muníciót. - válaszolta a mágus - Holnap is van móka, nem? Ti hobbik mindig csak szórakoztok...Evés, ivás, hogy a harmadikról ne is beszéljek...
- Ja, az már igaz! Én ha tehetném, egész nap aludnék! - bólogatott Roló - Aztán, mi újság van?
- Alkonyatkor beszéltem a bácsikáddal.
- Na, azt jól tetted, mert most egy időre elveszítette a beszéd képességét! - röhögött a fiatal hobbi.
- Hallom lelépett.
- Inkább mellé...
- Mindegy. Hagyott itt neked valamit az asztalon. Nem akartam hozzányúlni, nehogy kisértésbe essek, és zsebrevágjam. Majd köszönd meg.
- Kösz. - mondta Roló, és tekintete máris örökségét kutatta. Az asztal lapján hányódó papiroshalmok tetején mesebeli ékszer pihent. Egy arany karikagyűrű.
- Hűazannya...! - tágult hatalmasra Roló szeme. Vagyis mind a kettő.
- Ezt nézd, Dangalf! - emelte fel a gyűrűt - Van vagy százkarátos!
- Mutasd csak! Gyanús itt nekem valami! - nyújtotta ki a tenyerét a varázsló. A hobbi mit sem sejtve ejtette a fénylő karikát a markába. Ahogy az hozzáért Dangalf bőréhez, a mágus a fejéhez kapott.
- A szem! A szem! - kiáltott fel fájdalomtól eltorzult arccal. Elejtette a gyűrűt, ami elgurult pár lépésnyire, majd csilingelve megállapodott a deszkapadlón.
- Mi lelt, öreg barátom? - támogatta Roló az összegörnyedő Dangalfot.
- A szem! Kötőhártya-gyulladásom van a tüzijátékrakéták füstjétől. Néha úgy belémnyilallik a fájdalom, hogy ihaj...
- Majd teszünk rá kamillás borogatást. - nyugtatta meg hobbi cimborája, miközben felkapta a kincset - Mit is mondtál az előbb?
- Nem egyszerű gyűrű ez, nézd! - mutatta a karikán kibontakozó írást Dangalf.
- Mit jelent? - érdeklődött Roló.
- A sötét Morgó nyelvén íródott, amit nem veszek a számra! - próbálta eltussolni hiányos ismereteit a mágus - Jól sejtettem, ez az Egy Gyűrű, a gonosz Szaurusz nagyúr kovácsolta, a Végállomás Hegyén.
- Nem szúrta a talpát?
- Mi?
- A Végállomás hegye.
- Idióta. - sommázta egy szóban a véleményét Dangalf - Elmondom a történetet, hegyezd jól a füled!
- Már így is hegyes...
A varázsló folytatta, mintha mi sem történt volna:
Szaurusz több gyűrűt is készített, amiket ravaszul szétosztogatott. Azt persze elfelejtette közölni, hogy az Egy Gyűrű uralkodik az összes többin. Átvert mindenkit.
- A szemétláda!
- Az. A hajdani nagy király, Izild úr eltette Szauruszt láb alól, de teljesen nem tudta őt megsemmisíteni. Lényeg a lényeg: ez a gyűrű a forrása a Gonosz erejének, el kell hát pusztítani. Téged tett a Sors a Gyűrű Hurcolójává, tehát te viszed el Morgóba!
- Nemá! Há' tudod milyen messze van az?! Mé' pont oda?! - méltatlankodott Roló.
- Miért-miért?! Mert ott adják a legmagasabb árat a törtaranyért! - csattant fel Dangalf türelmetlenül - Csak a Végállomás Vulkánjának tüze semmisítheti meg, azért! Különben Szaurusz új életre kel, és akkor nekünk annyi! Ő egy nagyon gizda fickó! - hunyorgott vésztjóslóan.
- Hohó! Te is hallottad? Mi volt ez a motoszkálás? - pillantott a nyitott ablak felé az öreg. Fürgén odalépett, kinyúlt a résen át, majd egy rémült alakot penderített be a szoba közepére.
- Tekerdi Sunyi! - mennydörögte - Hallgatózunk, hallgatózunk? Békává változtatlak, te!
- Ne bánts, Szürke Dangalf! Csak a füvet nyírogattam!
- Szívogattad inkább, nem? Ismerlek ám, mihaszna! Büntetésből önként jelentkezel Roló mellé utitársnak!
- Hajnalra haza kellene érnem...- mosolygott kínjában Sunyi.
- Brekeke...- kacsintott rá Dangalf.
- Mikor indulunk? - kérdezte Tekerdi koma, és lázasan csomagolni kezdett.
- Ez a beszéd! - vigyorgott a szürke mágus - Irány Hölgyzugoly. Ott élnek a szép tündelányok! És nem kell beugrót se fizetni! Ráadásul, ha valamit elszúrnátok útközben, a bölcs tündérkirály segít! Elront kiköszörüli a csorbát!

Miközben a kis csapat mit sem sejtve készülődött a hosszú útra, egy Hobbifalvától napkeletre eső kis tanya előtt söprögető hobbi uraság rémülten kapta fel a fejét. Koromfekete paripa állt portája előtt, éjszínű lovasának csuklyája alól vérfagyasztó, halk sziszegés hallatszott:
- Megye...Mákos...
- Köszönöm, megyeget. - felelte megkönnyebbülten a hobbi - Ma tíz bejglit adtam el. Köztünk legyen mondva: jól fogy a diós is! Csomagoljak valamelyikből?
A lovas kámzsája egy pillanatra lekókadt, aztán a pokolbéli figura megköszörülte a torkát, és határozott hangon így szólt:
- Ne haragudjon, ha zavarom! Tudna nekem felvilágosítást adni, jó fele megyek-e? A hobbik földjét keresem, a Megyét, azon belül is bizonyos Mákos Bilbó urat!
- Vagy úgy...Igen arra kell menni.
- Köszönöm. - mondta a lovas, és máris elporzott.
- Nem gondolta meg magát? - kiáltott utána a hobbi - Most sült ki a következő adag! Még meleg! - de a fekete fickó már nem hallhatta.
- Ezek a külföldiek...- morogta az öreg, és komótosan újrakezdte a söprögetést.
Hát így kezdődött...