A megyei és Brí-beli hobbitok ekkoriben már valószínűleg ezer éve használták a Közös Beszédet. A maguk módján éltek vele, szabadon és hanyagul; bár a tanultabbak ünnepélyesebb nyelven is ki tudták fejezni magukat, ha az alkalom úgy kívánta.
Valamiféle ősi hobbit-nyelvről semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre. Úgy látszik, már az ősidőkben is mindig azt a nyelvet beszélték, amit az emberek használtak: hiszen az emberek szomszédságában, vagy éppen közöttük éltek. Így miután Eriadorba kerültek, hamarosan átvették a közös nyelvet, és amikor letelepedtek Bríben, egy részük már kezdte elfelejtenikorábbi nyelvét. Ez nyilván valamiféle Felső Anduin-vidéki embernyelv volt, a rohírok nyelvének rokona, bár a déli sztúrok valószínűleg a dúnföldi nyelv egyik rokonát vették át, még mielőtt észak felé vándorolva letelepedtek a Megyében.*
Frodó idejében e régi nyelvnek még megvolt a nyoma egyes tájszavakban és nevekben, amelyek sokszor nagyon hasonlítottak a Suhatagban vagy Rohanban előforduló nevekhez, szavakhoz. Ebből a szempontból megemlítendők a napok, hónapok és évszakok nevei; sok régi szó (például mathom és szmiál) a közhasználatban is élt, a Brí-beli és megyei helységnevek pedig még többet megőriztek közülük. A hobbitok személynevei is ilyen eredetűek, és jórészt a régmúlt időkből származtak.
A Megye-lakók általában hobbitnak nevezték a maguk fajtáját. Az emberek félszerzetnek, a tündék periannathnak hívták őket. A hobbit szó eredetére már nemigen emlékezett senki. Mégis valószínű, hogy kezdetben a gyaplábúak nevezték így az irhafakókat és a sztúrokat; a szó egy rohani kifejezés megkopott változata lehet, de az átadó nyelv megőrizte teljesebb alakját: holbytla 'gödörépítő'.
* A Folyóköz-beli sztúrok, akik visszatértek Vadonföldre, addigra már átvették a Közös Beszédet; Déagol és Szméagol azonban a Nőszirom folyó melléki embernyelvből vett nevek.