A tünde nyelvekről

A Középföldén élő tündék, még az idők hajnalán több csoportra szakadtak. Egyik csoportjukat a nyugtra távozó eldák, másnéven nemes tündék alkották, akik közül sokan késöbb visszatértek Amanból Középföldére, hogy itt éljenek száműzetésben. Másik jelentős csoportjuk a sindák, vagy másképp szürke tündék voltak, akik Középfölde nyugati részén, Beleriandban éltek.
Ennek a két csoportnak a nyelve az amivel Tolkien műveiben találkozhatunk. Bár a tündéknek több (számbelileg kisebb csoportja is volt) az ő nyelvükről nem tudunk szinte semmit sem annak ellenére, hogy a harmadkor végére nagyrészt ők éltek már csak Középföldén. De a Lórienben és a Bakacsinerdőben élő erdőtündék is a sindák nyelvének egy változatát beszélték.
Az eldák nyelve a quenya volt. Ez a nyelv nyugatról, Eldamarból származott. Ott az egyik ősi nyelv volt, az első melyet írásba foglaltak. A késöbb Amanból távozó száműzött eldák hozták Középföldére, de sohasem vert gyökeret a köznapi életben. Lassan háttérbe szorult, és a szertartások, ünnepek, a tudományok és a versek nyelve lett. Egyesek számára élő, de a többség számára holt nyelv.
Az első kor végén érkező eldák jóval kevesebben voltak mint a beleriandi sindák, az ő társadalmukba olvadtak bele, és az ő nyelvüket, a sindát vették át köznapi használatra. Ez a quenyával rokon nyelv.
Ezeken az oldalakon most erről a két nyelvről olvashatsz.

Hangzókészlet

Mind a quenya mind a sinda nyelv megértéséhez és megismeréséhez fontos tisztában lenni a nyelv hangzókészletével, annál is inkább, mert az ábécé felépítését teljse mértékben ez határozza meg. A betűk formája, alakja attól a hangzótól (vagy hangzó csoporttól) függ amelyet jelöl.

Mássalhangzók

C - ezt mindig 'k'-nak ejtik
CH - mint a Bach ch-ja
DH - zöngés 'th', mint pl.: clothes; többnyire d-ből származik, de van, hogy 'nr'-ből
F - mindig 'f'-nek hangzik, csak szó végén 'v', ezért szó végén nem is írnak 'v'-t
G - mindig 'g'-nek hangzik
H - ha nincs mellette mássalhangzó akkor sima 'h'; az 'r', 'l' és 'w' melett zöngétleníti azokaz
HT - csak quenya nyelvben fordul elő, úgy kell ejteni mint a német "acht" 'cht'-ját
I - a sindában szó elején magánhangzó előtt 'j', egyébként mindig 'i'
K - a 'c'-t ejtik mindig 'k'-nak, lényegében azonosak
L - szó elején simán 'l', de magánhagnzók közt, és szó végén magánhangzó után palatalizálódott
LH - az L zöngétlen párja pl.: a "szleng" szó beli 'l'
NG - pl.: a "hang" beli 'ng' hangcsoport, szó elején sima 'n'
PH - mintha 'f' lenne, szó végi 'f'-et mindig így jelölnek
QU - csak a quenyában fordul elő, 'kv'-nek ejtik
R - pegetett 'r'
RH - zöngétlen 'r'
S - zöngétlen 'sz'
TH - mint az angol "cloth"-ban, quenyában 'sz'-nek ejtik
TY - mint a magyar 'ty', a 'k' vagy 't' és a 'j' összeolvadásából született
V - a 'v', de szóvégén 'f'-et használnak helyette
W - zöngés 'w'
HW - a 'w' zöngétlen párja
Y - quenyában a 'j'-nek felel meg, de sindában ez mássalhangzó!
HY - a 'hj' hancsoportnak felel meg, az 'szj' és 'khj' csoportokból származik

A quenya igen kedveli az 'nd', 'mb', 'ng', 'ngw' hangcsoportokat, és a 'b', 'g' 'gw' hangok szinte csak ezekben a csoportokban fordulnak elő. A sindában viszont 'nd' helyett 'nn', 'mb' helyett pedig 'mm' áll. Bár az 'nd' megnmaradt az egy szótagos szavakban és néhány régi névben. A sinda megtartotta az 'ng'-t, kivéve a szóvégeken.

Tolkien leggyakrabban a következő mássalhangzócsoportokat alkalmazta: cc, ht, hty, lc, ld, ll, lm, lp, lqu, lt, lv, lw, ly, mb, mm, mn, mp, my, nc, nd, ng, ngw, nn, nqu, nt, nty, nw, ny, ps, pt, qu (a 'cw' számára), rc, rd, rm, rn, rqu, rr, rt, rty, rs, rw, ry, sc, squ, ss, st, sty, sw, ts, tt, tw, ty, x (a 'ks' számára).

Magánhangzók

Az 'i', 'e', 'o', 'u', 'a' és ezek hosszú változata 'í', 'é', 'ó', 'ú' és 'á' mind a két nyelvben megtalálható. A sindában azonban a hosszú magánhangzókat egy szótagos szavakban tört ékezettel jelölik, a megnyúlt hangzásra utalva; pl.: "Dun", de "Dúnadán", mert az már nem egy szótag.
A quenya diftongusai (egy szótagnak számítanak): 'ui', 'oi', 'ai', 'iu', 'eu', 'au', a többi mind kétszótagú.
A sinda diftongusai: 'ae', 'ai', 'ei', 'oe', 'ui' és 'au'.
A hangsúly mindig a diftongus elején van. Kiejtésük: 'ai' = 'aj', 'ei' = 'ej', 'oi' = 'oj', 'ui' = 'uj', 'ae' = 'aj', 'oe' = 'oj'; a többit ahogy írjuk.
Azok a magánhangzók amik nem alkotnak diftongust külön ejtendők, és ilyenkor az egyik föle két pontot helyeznek (pl.: ë) ezzel is jelezve hogy nincs egybeolvadás.
A szó végi 'e' betűt sosem nyelik el (mint az angolban szokás) ezért ezt olykor úgy jelzik, hogy szó végi 'e' helyett 'ë'-t írnak.

Hangsúly
A hangsúly két szótagú szóban mindig az utolsó szótagon van. hosszabb szavaknál az utolsó elötti szótagon, kivéve ha annak a magánhangzója rövid és egy, vagy egyetlen mássalhangzó se követi, ekkor az azt megelőző (hátulról harmadik) szótag lesz a hangsúlyos.

Írás
Kétfajta ábécét használtak Középföldén. Az egyik a Feanor által kifejlesztett tengwák voltak - ezeket használták folyóírásra, a másik a certhek, mely beleriandban fejlődött ki - ezt karcolt és vésett írásoknál használták.

Tengwák

Feanor tengwái (tengwa jelentése "betű") jóval ősibb múltra tekintenek vissza, még a noldák találták fel őket. Bár nem ezek voltak az első írásjelek.
Az első ábécét Rúmil dolgozta ki. Feanor ábécéje már a Rúmil által lefeketetett alapokon jött létre, annál mindenképp jóval rendezettebb, szisztematikusabb. Ezek a tengwák terjedtek el aztán Középföldén az eldák jóvoltából, és a harmadkorban mindenhol használták őket ahol a Közös Nyelv élt.
Maga az ábécé közel sem véletlenszerűen jött létre. Már Rúmil tengwái is egy szisztéma szerint helyezkedtek el egy táblázatban. Feanor betűi azonban még rendezettebbek.
Az alapbetűk száma 24, ezek egy 6x4-es táblában helyezkednek el. A négy oszlop alkotja a négy témát, a hat sor pedig a hat tyell-t (fokot).
A betűk telcó-ból (szár) és lúvából (hurok) állnak. A szár lehet rövid (5., 6. tyell), felfelé nyújtott (3., 4. tyell) és lefelé nyújtott (1., 2. tyell).
A hurok lehet nyitott (I és III téma) valamint zárt (II és IV téma); lehet belőle egy (1., 3. és 6. tyell) vagy kettő (2., 4. és 5. tyell); lehet balra a szártól - lentről felfelé görbül (III és IV téma), vagy jobbra - fentről lefelé görbül (I és II téma); valamint lehet nyitott (I és III téma) vagy zárt (II és IV téma).
Ez összesen 24 féle kombinációra ad lehetőséget, és a feanori alapbetűk ki is használják ezt a 24 -et.
Az első oszlop neve ticotéma, mert a 't' betűt és hangzó társait tartalmazza, a II oszlop a parmatéma, mert ez a 'p'-re vonatkozik. A III és IV téma többféle képp hangzik más-más nyelveken. Quenyában a IV a calmatáma, a 'k'-ra vonatkozik, a III pedig a 'kw'-hez tartozó quessetéma.
Az 1. tyell-be tartoznak a zöngétlen zárhangok: 't', 'p', 'c/k', 'kw'. 2. tyellbe a zöngésítettek (erre utal a megkettőzött hurok): 'nd', 'mb', 'ng', ngw' (sindában: 'd', 'b', 'g,', 'gw').
A lefelé nyújtott szár az 1. zárhangjaiból réshangokat képez, így a 3. tyell: 'th', 'f', 'kh', 'khw'. 4. tyellben ezek zöngésítve: 'dh', 'v', 'gh', 'ghw'. 5. tyell a nazális mássalhangzókat taertalmazza: 'n', 'm', 'ng', 'ngw'.
A 6. tyellnek az 5. zöngétlen párjának kellene lennie, azonban ilyen hangok nincsenek a tünde nyelvekben, ezért ez a témák leggyengébb félmagánhagnzó szerű mássalhangzóit tartalmazza: 'r' (gyenge, nem pengetett r), 'v', 'y' (j), 'w'.

Tengwa: Alapbetűk
Tengwa: Alapbetűk

Az ábécé tartamaz továbbá 12 darab pótbetűt.
A 27. mindig 'l', a 25. pedig a 6. tyell gyenge 'r'-jének erős alakja. A 28. es 26. jelölte az 'lh', 'rh' hangcsoportot. 29. az 'sz' , 31. a 'z' jele, ezek fordítva is szerepelnek, ha esetleg tehtá-t kellene írni föléjük. 33. eredetileg gyenge 'ng' volt, késöbb ezzel jelölték a 'h'-t. 34 zöngétlen 'w' ('hw'), 35. és 36. mássalhangzóként 'j' illetve 'w', de diftongusok jelölésére is ezek szolgálnak.

Tengwa: Pótbetűk
Tengwa: Pótbetűk

A magánhangzókat tehtá-kkal (tengwa ékezet) jelölték, melyeket a magánhangzót megelőző mássalhangzóra írtak, vagy ha külön állt a magánhangzó (esetleg szó elején, vagy ki akarták hangsúlyozni a magánhangzó jelenlétét) akkor a rövid vagy a hosszú szárra, attól függően milyen hosszan ejtették.
A hosszú magánhangzót vagy a hosszú szárra írták, vagy megkettőzték a tehtá-t (csak kampót és ékezetet szoktak így duplázni, pontot, és az 'a'-t jelölő három pontot nem).
Az 'a' betűt jelölő három pontot sokszor hajlított ékezetnek írták, mert az a volt a leggyakoribb magánhangzó. A quenyában a magánhangzókat sokszor el is hagyták.

Tengwa: Magánhangzók
Tengwa: Magánhangzók

Tengwa: Diftongusok
Tengwa: Diftongusok

Módosító jeleket is alkalmaztak. A betű alatti tilde a betű duplázását, míg a betű feletti tilde a betű témájához tartozó nazális jelnlétét jelezte ('t' feletti tilde, 'nt'-t jelölt)
A tengwa aljából kinyúló hurok a betűt követő 'sz'-et jelölt.
Sindában a betű alatti két (néha három pont) a betűt követő 'y' jele, mely a sinda nyelvben magánhangzó, és nagyjából a magyar 'ü'-nek felel meg. Ez a quenyában a palatizációk jele.

Tengwa: Hosszú mássalhangzók
Tengwa: Hosszú mássalhangzók

Tengwa: Nazális módosítók
Tengwa: Nazális módosítók

Tengwa: 'SZ' módosítók
Tengwa: 'SZ' módosítók

Tengwa: Palatizációk
Tengwa: Palatizációk

Certhek

Feldolgozásra vár...

A Quenya Nyelvtan

A főnév
A főnévnek a quenya nyelveb tíz esete van (soknak tűnhet, de nem kell megijedni :), magyarban is van ennyi), és négy számban lehet használni (azaz három fajta többesszám van).

A tíz eset a következők: alany-, tárgy-, részes-, birtokos-, társító- (asszociatív- és melléknéviesetnek is nevezik), heylhatározó-, eredethetározó-, célhatározó-, eszközhatározó- és egyéni eset (ez utóbbit Tolkien csak egyetlen levelében használta).

Alany eset
Az alanyeset a főnév ragozatlan formája. Leginkább akkor használják mikor az állítmány alanyaként szerepl a mondatban. Pl.: A Szilmarilok 20. fejezetében (Nirnaeth Arnoediad): "Auta i lómë!" = "Múlik az éjszaka!" (lómë = éjszaka).

Tárgy eset
A szó végi magánhangzó meghosszabításával jelzik a főnév táregyesetét. Ha mássalhangzóra végződik, akkor nincs különbség alany és tárgyeset közt. Többesszámban mindig 'i'-re végződik a főnév tárgyesete.
Pl.: cirya = hajó (ciryar = hajók); ciryá = hajót (ciryai = hajókat). "Birtoklok egy hajót." = "Haryan ciryá." (Valinorban mindig így beszélték a quenyát, de Középföldén egy idő után eltűnt a különbség alany- és tárgyeset közt - előfordul ha belemerül a tünde az orkokkal és sárkányokkal való csatározásba -, ezért az alanyesetet használták sokszor a tárgyeset helyett is.)

Részes eset
A részesesetben egy plusz '-n' járul a főnévhez. Ez a magyar '-nak' '-nek' ragnak felel meg. Pl.: "ni" = "én" (nektek is a Ni-lovagok jutottak eszetekbe? :)), "nin" = "nekem"
A Namárië-ben hangzik el: "Sí man yulma nin enquantuva?" = "Most ki tölti újra a kupámat? (Most ki tölti újra a kupát nekem? - A különbség abból ered, hogy Göncz Árpád az angol szöveget fordította le nem a quenyát :))" [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]

Birtokos eset
Birtokos esetben egy '-o' járul a főnévhez (többes számban '-on'). Pl.: "Vardo tellumar" = "Varda kupolái". Az eredeti főnév Varda volt, a szó végi 'a' eltűnt, és helyette lett 'o'. Általában csak az 'a'-ra végződő szavak végéről tűnik el a magánhangzó, a többi megmarad. Kivétel még az 'o', mert az nem duplázódik meg: "indis i ciryamo" = "a tengerész felesége" ("ciryamo" = "tengerész").
Többesszámra példa a Namárië-ben [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]: "rámar aldaron" = "a fák szárnyai" (magyarra a fák ágainak fordították, de a levelekről van inkább szó). Illetve: "Quenta Silmarillion" = "(A) Szilmarilok Története". (alanyeset: "Silmaril", többesszám: "Silmarilli", birtokos eset: "Silmarillion")
Az '-o' olykor eredethatározót jelöl (-tól, -től), birtoklási értelemben érthető úgy mint "vkitől származó". Lásg még a társító esetnél.

Társító eset
Ezt asszociatív- és melléknévi esetnek is szokták hívni. A '-va', '-wa' végződést kapja a főnév attól függően, hogy magánhangzóra vagy mássalhangzóra végződik. Pl.: "Mindon Eldaliéva" = "Eldalië Tornya". Példa a Namárië-ben [A Gyűrűk Ura II/8 (Búcsú Lórientől)]: "yuldar ... miruvóreva" = "réti szél", vagyis a réthez tartozó szél.
A különbség birtokos és társító eset közt a következő képp fogható fel. "róma Oroméva" = "Oromë kürtje" társító esettel van kifejezve. Azt fejezi ki, hogy a kürt Oromë-hoz tartozott az elbeszélés idején, de ha birtokos esettel mondanák "róma Oromëo", az is jelenthetné ugyan, hogy "Oromë kürtje", de már olyan értelemben szereplne inkább, hogy "Oromë-tól származó kürt", mely az elbeszélés pillanatában már nem volt a birtokában.

Heylhatározó eset
A főnevek ebben az esetben a '-ssë' végződést kapják. Körülbelül a magyar '-ban', '-ben', '-on', '-ön', '-en'-nek felel meg.
A Namárië eredeti címe: "Altariello Nainië Lóriendessë" = "Galadriel kesergése Lórienben" (Galadriel quenyául Altariello). Lóriendë heylhatározó esetben Lóriendessë.
Többseszámban a '-ssen' jelöli ezt az esetet. Pl.: "mahalmassen" = "trónokon" (mahalma = trón).
A Namárië-ben megtalálható még a "yassen" = "melyekben (ahol)" (egyes számban: yassë = melyben).

Eredethatározó eset
Egyesszámban '-llo', többesszámban '-llon' vagy '-llor'. A magyar '-ról', '-ről', '-tól', '-től', '-ból', -'ből' felel emg neki.
A Namárië-ben van két példa is rá: "sindanóriello" = "a szürke földről" (sinda-nórie-llo = szürke-föld-ről), illetve "Rómello" = "keletről" (Rómen = (A) Kelet)
További példa: Mikor Aragorn átveszi a koronát: "Et Earello" = "A Nagy Tengerről" [A Gyűrűk Ura VI/5 (A Helytartó és a Király)]

Célhatározó eset
Egyesszámban '-nna', többsesben '-nnar' toldalék. A magyar '-ba', '-be', '-hoz', '-hez', '-höz', '-ra', '-re' (néha '-on', '-en', '-ön') felel meg neki.
Ugyanabban a mondatban, amit az eredethatározónál néztünk (Aragorn átveszi a koronát, és Elendil szavait idézi) van példa célhatározóra is: "Endorenna" = "Középföldére" (Endor(e)-nna = Középföldé-re)
Persze a Namárië-ben is van példa (a magyar '-on'): "falmalinnar" = "(tajtékos) habokon". Ez részleges többesszám (a három többesszám egyike), melynél a toldalék '-linnar' (falma = hullám).

Eszközhatározó eset
A cselekvés eszközét (magyarban '-val', '-vel'), vagy egyszerűen az okát ('-tól', '-től' - vmi által) jelöli. Toldaléka a '-nen' (többesszámban '-inen').
Namárië-beli példák: "laurië lantar lassi súrinen" = "hullik a szélben (széllel/szél által) az arany levél", vagy "tintilar i eleni ómaryo airetári-lírinen" = "a csillagok is megrememgnek [Varda] szent és ünnepélyes énekétől(éneke által)".
Példa a öbbes számra: "i carir quettar ómainen" = "akik szavakat formálnak hangokkal" (óma = hang, Ómai = hangok, ómainen = hangokkal).

Ha a főnév amihez valameyik eset toldalékát kapcsolják mássalhangzóra végződik, gyakran egy 'e' kerül a főnév és a toldalék közé. Pl.: "Elendilenna" = "Elendilhez". Néha a főnév többesszámát jelző 'i' a főnév és a toldalék közé kerül. Lásd lejjebb.

Többesszám:

Az alanyeseti többesszám esetén a főnév '-r' jelet kap ha magánhangzóra végződik, kivéve az '-ë' (sima 'e', de szó végén azt 'ë' jelöli) végződést. Pl.: Vala => Valar, Elda => Eldar.
Mássalhangzóra és '-ë'-re végződő főnevek többesszámát '-i' jelöli, ami az 'ë'-t felülírja. Pl.: Atan => Atani, Quendë => Quendi.
KIVÉTEL! Ha a főnév vége '-ië' akkor '-r' végződést kap, nehohy dupla '-ii' legyen a vége. Pl.: "tië" = "út", "tier" = "utak"(ez 'ë'-ről eltűnz a két pont, mert az csak szóvégi 'e'-nek dukál).

A részleges többesszám (ezt valószínűleg akkor alkalmazzák ha több dologról, de nem az egészről van szó, például a "néhány" szóval kapcsolatban) jele a '-li'. Az esetek többesszámának toldaléke járul ehhez. Persze ha a toldalék 'i'-vel kezdődött az elmarad, illetve a toldalék végi, többesszámot jelölő 'n', vagy 'r' is elhagyható opcionálisan. A '-va' (társító eset) és '-nen' (eszközhatározó eset) toldaléka előtt, a '-li' 'i'-je mehgosszabodik: '-líva', '-línen'.

A kettős többesszámot akkor használják ha két dologról, egy párról van szó. Például valakinek a kezei (egy pár kéz), vagy Valinor két fája. A jele kétféle lehet '-t', vagy '-u'. Pl.: A Namárië-ben: "máryat (Elentári)" = "a kezei", vagy "ciryat" = "két hajó".
De ha a szótő utolsó mássalhangzója 't' vagy 'd' akkor az '-u' jelet használják. "Alda" => "Aldu" ("fa" => "(a) Két Fa").
A többi esetben (nem alanyeset, vagy tárgyeset) a végződésekbe belefurakodik a 't'. Lásd a táblázatot.

Eset  Egyes szám  Többes szám  Részleges többesszám  Kettős többesszám
Alany eset  -  -r/-i  -li(-lí)  -t/-u
Tárgy eset  utolsó mgh hosszabb  -i  -lí  utolsó 'u'-> 'ú'
Részes eset  -n  -in  -lin  -nt vagy -en
Birtokos eset  -o  -on  -lion  -to
Társító eset  -va  -iva  -líva  -twa
Helyhatározó eset  -ssë  -ssen  -lisse(n)  -së
Eredethatározó eset  -llo  -llon vagy -llor  -lillo(n)  -lto
Célhatározó eset  -nna  -nnar  -linna(r)  -nta
Eszközhatározó eset  -nen  -inen  -línen  -nten
Egyedi eset  -s  -is  -lis  -tes

cirya (hajó)
Eset  Egyes szám  Többes szám  Részleges többesszám  Kettős többesszám
Alany eset  cirya
(hajó)  ciryar
(hajók)  ciryali
(néhány hajó)  ciryat
(két hajó)
Tárgy eset  ciryá
(hajót)  ciryar
(hajókat)  ciryalí
(néhány hajót)  ciryat
(két hajót)
Részes eset  ciryan
(hajónak)  ciryain
(hajóknak)  ciryalin
(néhány hajónak)  ciryant
(két hajónak)
Birtokos eset  ciryao
(hajóé/hajótól)  ciryaron
(hajóké/-tól)  ciryalion
(néhány hajóé/-tól)  ciryato
(két hajóé/-tól)
Társító eset  ciryava
(egy hajó vmije)  ciryaiva
(hajók vmije)  ciryalíva
(néhány hajó vmije)  ciryatwa
(két hajó vmije)
Helyhatározó eset  ciryassë
(hajón/-ban)  ciryassen
(hajókon)  ciryalissë
(néhány hajón)  ciryatsë
(két hajón)
Eredethatározó eset  ciryallo
(hajóról)  ciryallor
(hajókról)  ciryalillo(n)
(néhány hajóról)  ciryalto
(két hajóról)
Célhatározó eset  ciryanna
(hajóra/-ba/-hoz)  ciryannar
(hajókra)  ciryalinna
(néhány hajóra)  ciryanta
(két hajóra)
Eszközhatározó eset  ciryanen
(hajóval)  ciryainen
(hajókkal)  ciryalínen
(néhány hajóval)  ciryanten
(két hajóval)
lassë ((fa)levél)
Eset  Egyes szám  Többes szám  Részleges többesszám  Kettős többesszám
Alany eset  lassë
(levél)  lassi
(levelek)  lasseli
(néhány levél)  lasset
(két levél)
Tárgy eset  lassé
(levelet)  lassí
(leveleket)  lasselí
(néhány levelet)  lasset
(két levelet)
Részes eset  lassenn
(levélnek)  lassin
(leveleknek)  lasselin
(néhány levélnek)  lassent
(két levélnek)
Birtokos eset  lassëo
(levélé)  lassion
(leveleké)  lasselion
(néhány levélé)  lasseto
(két levélé)
Társító eset  lasséva
(levélé)  lassiva
(leveleké)  lasselíva
(néhány levélé)  lassetwa
(két levélé)
Helyhatározó eset  lassessë
(levélen)  lassessen
(leveleken)  lasselisse(n)
(néhány levélen)  lassetsë
(két levélen)
Eredethatározó eset  lassello
(levélről)  lassellon
(levelekről)  lasselillo(n)
(néhány levétről)  lasselto
(két levélről)
Célhatározó eset  lassenna
(levélre)  lassennar
(levelekre)  lasselinna(r)
(néhány levélre)  lassenta
(két levélre)
Eszközhatározó eset  lassenen
(levéllel)  lasseinen
(levelekkel)  lasselínen
(néhány levéllel)  lassenten
(két levéllel)
nat (dolog)
Eset  Egyes szám  Többes szám  Részleges többesszám  Kettős többesszám
Alany eset  nat
(dolog)  nati
(dolgok)  nateli
(néhány dolog)  natu
(két dolog)
Tárgy eset  nat
(dolgot)  natí
(dolgokat)  natelí
(néhány dolgot)  natú
(két dolgot)
Részes eset  naten
(dolognak)  natin
(dolgoknak)  natelin
(néhány dolognak)  natuen
(két dolognak)
Birtokos eset  nato
(dologé)  nation
(dolgoké)  natelion
(néhány dologé)  natuo
(két dologé)
Társító eset  natwa
(dologé)  nativa
(dolgoké)  natelíva
(néhány dologé)  natuva
(két dologé)
Helyhatározó eset  natessë
(dologban/dolgon)  natissen
(dolgokban/on)  natelisse(n)
(néhány dologban/on)  natusë
(két dologban/on)
Eredethatározó eset  natello
(dologtól)  natillon
(dolgoktól)  natelillo(n)
(néhány dologtól)  natullo
(két dologtól)
Célhatározó eset  natenna
(dologhoz/dologra)  natinnar
(dolgokhoz/ra)  natelinna(r)
(néhány dologhoz/ra)  natunna
(két dologhoz/ra)
Eszközhatározó eset  natenen
(dologgal)  natinen
(dolgokkal)  natelínen
(néhány dologgal)  natunen
(két dologgal)

A névelő:

A quenya csak határozott névelőt használ. Az "i" tölti be a határozott névelő szerepét: "i" = "a, az".

Az ige:

Quenyában az igék két nagy csoportra oszthatóak.
Az első, kisebb számosságu csoportot nevezik alap (vagy elsődleges) igéknek. Az ilyen igék szótőve egy olyan alapgyökből áll, ami semmijen plusz toldalékot nem tartalmaz. Pl.: "mat-" = "enni", "tul-" = "jönni".
A második, jóval nagyobb csoportot A-szótővű, vagy származtatott igéknek nevezik. Ezek mindig az 'a' magánhangzóra végződnek, mely nem eleme az alap gyöknek. Ezek mind tartalmaznak valamilyen plusz gyököt az alap szótő mellett. Ez a végződés leggyakrabban '-ya', vagy '-ta'. Pl.: "tulta-" = "idézni/hívni", "tulya-" = "hozni". Ezek láthatóan a "tul-" gyök ("jönni") jelentésének kiterjesztését jelölik. Olykor az alap gyök és a származtatott gyök közt nincs jelentés beli különbség. Pl.: "sir-" = "sirya-" = "folyni".
Vannak kevésbé gyakori A-végződések is, mint '-na' ("harna-" = "megsebesít"), vagy csak maga az '-a' ("ora-" = "siettetni/unszolni").

A quenya öt igeidőt ismer. Ezek a következők: aorisztikus, régmúlt, múlt, jelen, jövő.

Az aorisztikus igeidő a legegyszerűbb mind képzését, mind jelentését tekintve. Az ige alap jelentése ilyenkor nem módosul semmilyen módon. Olyan általános, időtlen igazságokat fejeznek ki vele a tündék, mint: "i carir quettar" = "akik szavakat készítenek(szólnak?)", de egy egyszerű, épp folyamatban lévő cselekvést is kifejezhet, a folyamatosság kihangsúlyozása nélkül. Pl.: A Nirnaeth Arnoediad-ban: "Auta i lómë!" = "Múlik az éjszaka!" De az ige ilyenkor nem jelöl éppen zajló folyamatosságot, erre való a quenyában a jelenidő, mint lejebb látjuk majd.
Az ilyen időben álló alap igék '-i' végződést kaptak, mely időkkel módosult, és '-ë' végződéssé alakult. de csak szóvégen, mert ha egyéb toldalék is járul az igéhez, akkor ismétcsak '-i' fog szerepelni helyette. Ha egy ige alanya többesszámú, akkor '-r' végződést is kap még.
Pl.: az alap szótő: "car-" (csinálni/tenni), aorisztikus formája: "carë" (vki csinál vmit), és "carir" (vkik csinálnak vmi(ke)t). Az aorisztikus formában lévő igék esetén Tolkien gyakran használja az '-n' végződést, ami az egyes szám első személyü cselekvést jelöli: "carin" = "(én) csinálok (vmit)"; "tulin" = "(én) jövök".
A nem alap igék nem kapnak plusz végződést, csak a tárgy többesszámából eredő '-r'-t és az egyes szám első szemlyt kifejező '-n'-et: "lanta" = "(vmi) esik", "lantar" = "esnek", "lantan" = "(én) esek".

A quenya jelen idő valójában a folyamatos igeidőnek felel meg.
Alap igék '-a' végződést kapnak, és az utolsó magánhangzó meghosszabodik: "sil-" = "ragyogni", "síla" = "(éppen) ragyog", "sílar" = "(éppen) ragyognak"; "mat-" = "enni", "máta" = "(éppen) eszik", "mátan" = "(éppen) esznek".
Tolkien azonban néha nem csak folyamatos, hanem szimpla jelenidő értelemben is használja ezt az igeidőt. Így pl. az ismert köszöntésben: "elen síla lúmenn' omentielvo" = "csillag ragyogjon találkozásunk óráján", a "síla" jelen időben van, de Tolkien néha az aortisztikus "silë" igét használja helyette.
A származtatott igék esetén az '-a' végződés mellé újabb '-a' járulna, de ez elmarad. Pl. a Namárië első sorában a "lantar" ige; a "lanta-" a szótő, ehhez járulna egy '-a' majd a többesszámú alany miatt egy '-r'. De csak "lantar" szerepel. Így a "Laurië lantar lassi" jelenthet "aranylón hulló levelek"-et, és lehet "aranyló levelek hullása" (magyarban nehéz a különbséget kifejezni a folyamatos és szimpla jelen közt azért olyan gyenge ez a példa :))
De újabb példák azt mutatják, hogy származtatott igék esetén az '-a' végződést jelen időben '-ëa' vátja fel. Ahol nem követi több mássalhangzó a szótő magánhangzóját, ott az meghosszabodik az alapigékhez hasonlóan: "ora-" => "órëa" (siettetni/sürgetni). Ahol több mássalhangzó is van ott ez elmarad, így a "lanta-" jelenideje valójában "lantëa" lenne.

A múlt időben a származtatott igék meglehetősen szabályosan viselkednek. Mindegyik '-ë' végződést kap, melyhez párosulhat a többesszámot jelző '-r', ekkor '-er' lesz belőle (a két pont az e fölött csak szó végén, és diftongusoktól különböző másslnhagnzó csoportban jelölt). A leggyakrabban azonban az '-në' a múltidő jele. Pl.: "ulya-" => "ulyanë" (ömlik); "hehta-" => "hehtanë" (elhagy, elpártol); "ora-" => "oranë" (sürget). A Namárië-ben ilyen a "ortanë", ami az "orta-" múltideje (felkelni, emelkedni).
Az elsődleges igék esete bonyolultabb. Ha a szótő '-r', -'m' vahy '-n' végű, akkor megkaphatja az '-në' végződést, mivel az '-rn', '-mn' és '-nn' mássalhangzókapcsolatok engedélyezettek a quenyában. ilyen pl.: "tir-" => "tirnë" (nézni); "tam-" => "tamnë" (bevágni/benyesni); "cen-" => "cennë" (látni).
A '-p', '-t' és '-c' végű igék nem kaphatnak '-në' végződést, mert a quenyában tiltott a '-pn', '-tn' és '-cn'(kn) kapcsolat. A probléma megoldása, hogy a nazális 'n' szerepét átveszi egy másik nazális hang a kritikus mássalhangzó előtt: 'p' előtt 'm' => 'mp'; 't' előtt 'n' => 'nt'; 'c'(k) előtt az 'ng' (az angol "king" 'ng'-je) melyet 'n'-nek betűznek => 'nc'(nk) (mint az angol "think" végén). Pl.: "quet-" => "quentë" (mondani); "top-" => "tompë" (fedni); "hat-" => "hantë" (törni); "tac-" => "tancë" (bezárni/rögzíteni).
Az '-l' végűek esetén, az '-në' végződés helyett csak '-ë' van, de az 'l' megduplázódik. Pl.: "vil-" => "villë" (repülni).

A régmúlt igeidőt olyan esetben használják mikor a cselekvés már teljes egészében lezajlott a múltban, de a jelenre nézve mégis fontos, mert például még érezteti hatását.
Az igéhez mindig az '-ië' végződés járul (többesszámban '-ier'), és ha lehetséges akkor a szótő magánhangzója is megduplázódik (lásd a múlt időnél). Plusz, a szótő magánhangzója a szó elején is megjelenik. Pl.: "tul-" => "utúlië" (jönni)
"mat-" => "amátië" (enni)
"tec-" => "etécië" (írni)
"not-" => "onótië" (számolni)
"tuv-" => "utúvië" (találni)
"lend-" => "elendië" (menni, utazni) (az 'e' rövid marad, mert két mássalhangzó előtt már nem lehet hosszú magánhangzó)
Mikor Aragorn megtalálja a fehér fa csemetéjét így kiált: "utúvienyes" = "megtaláltam" (utúvië-nye-s [lásd még névmásoknál])
A származtatott igék is hasonlóan képezhetőek, de a szóvégi '-a' eltűnik, helyette lesz az '-ië', és a magánhangzó a szótőben nem lesz hosszú (legalábbis nincs példa olyanra, amiben hosszú lehetne egyáltalán). Pl.: "panta-" => "apantië" (nyitni)
"menta-" => "ementië" (küldeni)
"tinta-" => "itintië" (meggyújtani(?))
"costa" => "ocostië" (vitatkozni,veszekedni)
"tulta-" => "utultië" (idézni)
A '-ya' végű származtatott igék régmúlt idejében is eltűnik az '-a' és az 'ië' jelenik meg helyette, de így '-yië' lenne az ige végződése (esetlegesen a plusz '-r', vagy '-n' végződéssel), de '-yi' kapcsolat nincs a quenyában, így a '-y' is eltűnik. Ennek következmény az, hogy az ige úgy néz ki régmúlt időben mintha nem is származtatott lenne. Pl.: "vanya-" (eltűnni, elmenni, elmúlni) régmúlt ideje "avánië" lesz, ami a Namárië-ben is szerepel '-r' végződéssel: "yéni (a)vánier" = "húznak el ... a hosszú évek".

A jövő időt a quenya az '-uva' toldalékkal képzi. Pl.: "mar- => "maruva" (maradni, idozni); Elendil esküjében: "sinomë maruvan" => "ezen a helyen fogok maradni". Származtatott igkénél az '-a' eltűnik az ige végéről: "linda-" => "linduva" (énekelni).
Kívánság kifejezésére is használjáka jövő időt. A "nai" szó jelentése "úgy lenne, hogy; kívánja, hogy"; "tir-" (néz,figyel,megőriz) => "tiruva" (meg fogja őrizni) => "nai tiruvantes" = "bárcsak megőriznék".

Az ige még előfordulhat főnévi igenévi alakban, vagy felszólító módban.
Az alap igék főnévi igenevéz a szótőhöz kapcsolt '-ë' jelzi. Pl.: "polin quetë" = "tudok beszélni" (quet- = beszél).
A származtatott igék főnévi igeneve megegyezik a szótővel. Pl.: "lelya" = "menni" (lelya- = megy). Így az ilyan igék főnévi igeneve megegyezik a végződés nélküli aorisztikus alakkal.

A felszólító mód kifejezésére a szó előtt álló 'á' előtag szolgál: "á carë" = "csináld!" (car- = csinál; carë = csinálni). A cormalleni mezőn elhangzó, a hobbitokat éltető énekben: "a laita te!" = "dicsőítsük őket!". Itt az 'á' helyett azért van 'a', mert a felszólítás igéje hosszú magánhangzót ('ai') tartalmaz.
A negatív felszólításra az "áva" előszó szolgál: "áva carë" = "ne csináld!".
Az alapigék felszólító módja olykor másképp is képezhető. Erre szolgál az '-a' toldalék: "ela!" = "nézd!", vagy "heca!" = "takarodj!", vagy "ëa!" = "legyen!". Így a "car-" felszólítómódja egyaránt lehet "cara" és "carë" is.

Rednhagyó igékkel is találkozhatunk a quenyában. p;lda erre a "rer-" (vet) ige. Azt gondolhatnánk a múltideje "rernë" kellene legyen - hasonlóan a "tir-" (néz,figyel) igéhez, melynek "tirnë" -, azonban az "rendë". Ennek oka az, hogy az eredeti gyök a "red", melynek régmúlt ideje a 'd' végződés miatt az 'n' nazális a 'd' elé kerül, és így lesz "rendë". Hasonló még:
"hyar-" => "hyandë" (hasít)
"ser-" => "sendë" (pihen)
"nir-" => "nindë" (tolni,nyomni)
Másik jelenség, hogy a '-ya' végű tárgyatlan igék múltidejüket úgy képzik, mint a '-ya' nélküli gyök:
"lelya-/ledya-" => "lendë" (megy) [lelyanë lenne a szabályos]
"ulya-" => "ullë" (ömlik)
"vanya-" => "vannë" (eltűnik,elmúlik)

A nazálist nem tartalmazó igék múltidejében olykor megnyúlik a magánhangzó:
"lav-" => "lávë" (nyal)
"um-" => "úmë" (nincsen vmi[nem létezik],nem csinál vmit)
Az így képzett alak sokszor nem igét jelöl, hanem főnevet: "ser-" (pihen) => "sérë" (pihenés).
Egypár '-ta' végű ige is képezheti így a múlidejét, de ezeknél a hagyományosan képzett alakot is használják:
"onta-" = "ónë" (csinál,alkot)
"anta-" => "ánë" (ad)

A létige alakjai:
"ná" = "van"
"nar" = "vannak"
"nauva" = "lesz"
"né" = "volt"
A felszolítómód nem ismert.

Melléknév:
A legtöbb melléknév a quenyában 'a'-ra végződik:
"laiqua" (zöld), "alassëa" (boldog), "númenya" (nyugati), "vanya" (csinos,szép), "morna" (fekete), "melda" (kedves).
Vannak 'ë'-re végződő melléknevek is:
"carnë" (vörös), "varnë" (barna [bőrű]), "inimeitë" (női).
'o'-ra és 'u'-ra végződő melléknév nem ismert. Néhány mássalhangzóra - főleg 'n'-re - végződő azonban igen:
"firin" (halott [természetes okok miatt])
"qualin" (halott [meggyilkolták/baleset])
A melléknév igazodik a jelzett főnév számához. '-a' végződés esetén '-ë' jelzi a többesszámot; '-ë' vagy mássalhangzó esetén '-i', '-ëa' esetén '-ië':
vanya vendë (gyönyörű lány) > vanyë vendi (gyönyörű lányok)
carnë parma (vörös könyv) > carni parmar (vörös könyvek)
laurëa lassë (aranyszín levél) > laurië lassi (aranyszín levelek)
firin casar (halott törp) > firini casari (halott törpök)
A melléknév középfokának képzéséről nincsenek ismereteink, de a felsőfokot a 'an-' előtag segítégével képzi a quenya: "calima" (fényes) => "ancalima" (legfényesebb).

Melléknévi igenév:
A melléknévi igenév egy állapotot ír le, melyben a cselekvő személy van. Magyarban a '-va', '-ve' felel meg neki. Quenyában a '-la' toldalékot használják: "falastala" = "tajtékozva" ("falasta-" = "tajtékot vet"). Ha lehetőség van rá a szótő magánhangzója meghosszabbodik: "hlapúla" = "szállva" ("hlapu" = "száll [a szélben]"). Alap igék esetén nem csak a magánhangzó hosszabodik meg, hanem egy '-a' toldalék is bejöhet a melléknév képzője elé: "sil-" => "sílala" (ragyogva).

A melléknévi igenévnek a múltbeli alalkját is használják (magyarban a "vala" szókapcsolat felel talán meg: "ülve vala"), ami annak az állapotnak a leírására szolgál amibe a vonatkozó ige hatására került az illető. A '-na', '-ina' végződést kapja a szótő: "car-" => "carna" (csinálva vala); "rac-" => "rácina" (törve vala).
Mint látható a szótő magánhangzója itt is meghosszabodhat. Ha a szótő '-l'-re végződik, a '-na1 toldalék helyett a '-da' lesz használva ('ln' kapcsolat nincs): "mel-" => "melda" (szeretve vala)

A melléknévi igenév is követi a főnév számát, akárcsak a melléknév, vagyis többesszámban az '-a' végződés '-ë'-re vált, stb... De a jelen idejű melléknévi igenév esetén, az '-la' végződés nem vált '-lë'-re.

Névmás:
A névmásokat a quenya a vonatkozó igéhe, vagy főnév végéhez toldja.
A Namárië-ből pl.: "máryat" = "kezei" (má- = kéz; -rya- = az övé; -t = két darab).
Másik példa: "hiruvalyë" = "meg fogod találni" (hir- = talál, -uva- = jövő idő, -lyë = te)

egyesszám első személy: '-n', vagy '-nyë'
egyesszám/többesszám második személy (udvarias - magyarban inkébb harmadik személy "Ön/Önök"-je): '-l', '-lyë'
egyesszám/többesszám második személy (fesztelen): '-ccë'
egyesszám harmadik személy: '-s' (néha nemtől is függ: hímnem:'-ro'; nőnem:'-rë')
többesszám első személy: '-lmë' (az illető tagja a csoportnak), '-mmë' (nem tagja)
többesszám duális első személy [én és te]: '-lvë', vagy '-lwë'
többesszám harmadik személy: '-ntë'

Példa:
"lendë" = "ment"
"lenden/lendenyë" = "mentem"
"lendel/lendelyë" = "(Ön(ök)) ment(ek)"
"lendeccë" = "mentél"
"lendes" = "(ő/az) ment"
"lendemmë" = "mentünk" (én nem)
"lendelmë" = "mentünk" (én is)
"lendelvë/lendelwë" = "mentünk" (én és te)
"lendentë" = "mentek"

Mikor Aragorn megtalálja a palántát: "Utúvienyes!" = "Megtaláltam!" (Utúv-ie-nye-s = megtalál-t-am-( a palántát))

Birtokos névmás
egyesszám első személy: '-nya' (enyém)
egyesszám/többesszám második személy (udvarias - magyarban inkébb harmadik személy "Öné/Önöké"-je): '-lya'
egyesszám/többesszám második személy (fesztelen): '-cca' (tied)
egyesszám harmadik személy: '-rya' (övé)
többesszám első személy: '-lma' (az illető tagja a csoportnak), '-mma' (nem tagja) (miénk)
többesszám duális első személy [én és te]: '-lva', vagy '-lwa' (miénk)
többesszám harmadik személy: '-nta' (övék)

Példa:
"parma" = "könyv"
"parmanya" = "könyvem"
"parmalya" = "(az Ön/Önök) könyve"
"parmacca" = "könyved"
"parmarya" = "(az ő) könyve"
"parmalma" = "könyvünk" (de én nem vagyok része a csoportnak)
"parmamma" = "könyvünk" (enyém is)
"parmalva" = "könyvünk" (tied és enyém)
"parmanta" = "könyvük"

Ha a főnév mássalhangzóra végződik egy plusz 'e' is bekerül a toldalék elé. Például: "macil" (kard) => "macilecca" (kardod), de egyesszám első személyben ez a kötőhang 'i': "mailinya" (kardom).
A főnév különböző eseteiből (tárgyas-, részes eset, stb...) származó, fentebb tárgyal toldalékok még ehhez jönnek hozzá: "parmanyassë" (helyhatározó: könyvemben), "parmanyanen" (eszküzhatározó: könyvemmel).
Az ismert köszöntésben is van példa: "Elen síla lúmenn' omentielvo" = "Csillag ragyogjon találkozásunk óráján"; "omentie-lva-o" = "találkozás-unk-(nak) (óráján)".
Olykor a névmások hangsúlyosan, kiemelve jelennek meg, ilyenkor nem az ige toldalékaként, hanem külnö szóként jelentkeznek. Jó példa erre a Namárië utolsó mondatai: "nai hiruvalyë Valimar" = "ti talán megleleitek Valimart"; itt a "ti" a "hir-" ige jövőidejű alakjának "hiruva" toldalékaként jelentkezik: "-lyë". A következő mondatban azonban a TI ki van hangsúlyozva, így: "nai elyë hiruva" = "TI talán megleleitek". Itt az "elyë" fejezi ki a személyes névmást. Ilyen kiemelés még, a "inyë" = "ÉN", és "elmë" = "MI". A többi névmás kiemelt formája nem ismert.

További ismert szavak személyes névmásokra:
"ni" = "én"
"nin" = "nekem"
"nye" = "engemet"
"tye" = "tégedet/titeket"
"ta" = "az(/azt?)"
"te" = "őket(/ők?)"
"me" = "mi"
"met" = "mi(kettős: te és én)"
"so" = "ő (hímnem)"
"se" = "ő (nőnem)"