A tündék még valamikor az Óidőkben két fő ágra váltak szét: nyugati tündékre (eldák) és keleti tündékre. Ehhez az ághoz tartozott a Bakacsinerdőben és Lórienben lakó tündék legnagyobb része; az ő nyelveik azonban nem szerepelnek elbeszélésünkben, amely csak elda nyelvű tündeneveket és -szavakat tartalmaz.*
Az elda nyelvek közül kettőnek van nyoma ebben a könyvben: a nemestünde nyelvnek vagy quenyának, és a szürketündék nyelvének, a sindának. A nemestündéké a tengerentúli Eldamar egyik ősi nyelve volt, az első, amelyet írásban is rögzítettek. Köznyelvként már nem élt: afféle "tünde-latin" lett belőle; azok a nemestündék, akik az első kor végén száműzöttként visszatértek Középföldére, ünnepélyes alkalmakkor használták, vagy a tudomány és a költészet fennkölt céljaira.
A szürketünde nyelv rokon eredetű volt a quenyával; azok az eldák beszélték, akik Középföldére érkezve nem hajóztak tovább, hanem végig ott maradtak a partokon Beleriand földjén. Itt a doriathi Szürkeköpenyes Thingol volt a királyuk; nyelvük a hosszú évek homályában éppoly változékonynak bizonyult, mint az élet a Halandóföldeken, és mindinkább eltért a tengerentúli eldák nyelvétől.
A száműzöttek, akik sokkal népesebb szürketündék között telepedtek le, mindennapos használatra átvették a sindát; ettől fogva ezt a nyelvet beszélték mindazok a tündék és tünde-urak, akik történetünkben szerepelnek. Ezek ugyanis mindannyian elda eredetűek voltak, még ha az uralmuk alatt álló nép az alacsonyabb rangú nemzetségekből származott is. A legelőkelőbb volt köztük Galadriel úrnő, Firnaphir királyi házából, Finrod Felagund nargothrondi király nővére. A száműzöttek szívében olthatatlanul élt a tenger utáni sóvárgás; a nemestündék szívében ugyan szunnyadozott, de ha felébredt, többé már nem lehetett elcsitítani.

* Ez idő tájt Lórienben a sindát beszélték, igaz, "akcentussal", mivel a lakosság legnagyobb része erdőtünde származású volt. Ez az "akcentus" és a maga hiányos sinda nyelvismeretei vezették félre Frodót (miként egy gondori krónikás írja A thán könyvében). Az I. könyv 6., 7. és 8. fejezetében előforduló tünde szavak kivétel nélkül sinda nyelvűek, akárcsak a legtöbb helység, és személynév. De Lórien, Caras Galadhon, Amroth és Nimrodel valószínűleg az erdőtündék nyelvéből erednek, bár hozzáidomultak a sinda nyelvhez.