Mennyire ismerte a Gyűrűk urát a film előtt?

Az anyám generációja idején, a 60-as, 70-es években nagyon népszerű volt a könyv, aztán kifulladt. De most a gyerekek hirtelen megint elkezdték olvasni. Szerintem nagyszerű, hogy megismertetik egy újabb generációval. Én nem tudtam róla semmit, amikor gyerek voltam. Hallottam, hogy a fiúk beszélgettek róla, amolyan fiús dolog volt.

Milyennek találta hogy 15 hónapig az otthonától távol kellett laknia?

Amikor először utaztam Új-Zélandra, egyedül laktam egy nagy házban egy gyönyörű tengerparti sziklán. Wellingtonban mindig nagyon fúj a szél, és a házakat nem éppen erre tervezték. Kis tengerparti házikók, egész idő alatt minden rázkódik. Ahogy kezdtem részt venni a filmben és olvastam a könyvet, kezdtek rémálmaim lenni. Egy éjjel arra riadtam fel, hogy beteg vagyok és lázas. A hálószobám ajtaján meg kopogtattak. Kiderült, hogy csak a szél volt. Ezek a rémisztő dolgok nagyon megviseltek.

Mikor döbbent rá arra, hogy ilyen nagy várakozással fogadják a filmet?

Amikor hazatértem Új-Zélandról, egy nap az egyik barátom számítógépén néztem meg az e-mailjaimet, aki az AOL-t használja. Amikor beírtam a nevemet, akkor Elijah Wood arcára lehetett kattintani. Hirtelen belém hasított, hogy hűha, ez aztán király! Tudom, hogy ez nagy tudatlanságnak tűnik, de mi tényleg kimaradtunk a várakozásokból, miközben a filmet csináltuk. Teljesen belemélyedtünk abba, amit csináltunk.

Látta már a figuráját ábrázoló játékot?

Láttam egyet. Otthon voltam, egyedül. Ott ültem, kivettem a dobozból, letettem az asztalra és nagyon megrémültem attól, hogy az apró változatomat látom. Egy prototípus volt, és a karja állandóan leesett, én meg próbáltam visszarakni a karomat! Lehet, hogy bután hangzik, de nagyon izgalmas, ha az emberről babát formáznak. Amikor kicsi voltam, Barbie babákat vettem, és először mindig levettem a ruhájukat, levágtam a hajukat, és teljesen átöltöztettem őket.



Forrás: BBC